Pajor Zsófia cikke
2020 óta foglalkozom a tudatos jelenlét, a meditáció és a stresszcsökkentés gyakorlatával. Saját tapasztalataim alapján hiszem, hogy a belső béke és nyugalom megtapasztalása bárki számára elérhető.
Életünk bármelyik pillanatában jelen lehetünk; akár mozgás, evés, kommunikáció közben is, amikor figyelmünket szándékosan az adott pillanat tapasztalataira irányítjuk. A belső nyugalom és az elme elcsendesítése nem csupán meditáció vagy a természetben eltöltött idő során érhető el, hanem akár a város zajában is.
Sok-sok saját élmény alapján ezért kezdtem tudatos városi sétákat szervezni Pécsen. A séta elnevezését Csorba Győző azonos című verse, a Séta és meditáció ihlette, amely szemléletesen ábrázolja a pécsi ősz szépségét és egyben vall a költő a város, Pécs iránti mély szeretetéről.
Nagy kerekes-hidak, piaci bódék,
konflisok a Széchenyi téren,
árkok, eperfák, öreg temető,
fatelep, tehéncsorda, búzaföld,
kanyargós ródlipálya-lejtők,
madarak- és fák-napja, régi Tettye,
kaszárnya-ablakok alatt komiszkenyérért
siránkozó kölykök, vaskos beszédű,
kopott lányok…Bennem van minden, ami nincs,
s bennem van minden, ami van. (részlet)
A program elindítására egy olyan budapesti önismereti séta inspirált, ahol különböző állomásokra kellett eljutnunk egyénileg, és azokon kérdések segítségével a saját életünkre reflektáltunk. Ez a sok évvel ezelőtti tapasztalat olyan erős hatást gyakorolt rám, hogy elhatároztam, hasonló élményt hozok létre a saját városomban is, Pécsett. Egy olyan progarmot szerettem volna létrehozni, amely lehetőséget kínál a mindennapi rohanásból való kiszakadásra, s hogy megtapasztalhassuk a jelen pillanat gazdagságát.
Amikor legutóbb egyedül sétáltál a városban, merre kalandoztak a gondolataid? Lehet, hogy telefonáltál, vagy éppen podcastot hallgattál? Járás közben a tudatunk különösen hajlamos elkalandozni a jelen pillanattól. A lábunk visz minket előre, miközben gondolatban már a következő feladatunkat tervezzük, vagy lehet, hogy azon gondolkodunk, vajon lekapcsoltuk-e a tűzhelyet, bezártuk-e az ajtót. Sokszor elmegyünk olyan természeti vagy épített szépségek, illatok, helyek mellett, amelyek a közvetlen környezetünkben vannak, valahogy mégsincs figyelmünk rájuk.
A séta egy hihetetlen élmény volt, a vége felé tudatosodott bennem igazán, hogy olyan béke és nyugalom van bennem, amit már nagyon régen nem tapasztaltam. Nem volt bennem semmi feszültség, stressz, aggodalom, csak én voltam és a jelen pillanat. Fantasztikus megélés volt, visszaadta az önmagamba vetett hitem, mindenkinek csak ajánlani tudom. (Baranyainé Rácz Bernadett)
Városi környezetben az elme jobban stimulált, hiszen a városnak van egy tempója, alapzaja; tömege, különböző színek, formák, szagok, illatok kavalkádja jellemzi. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelhetnénk meg, mi vesz körül minket, s mit tapasztalunk pillanatról pillanatra.
A háromórás belvárosi sétán bármilyen zajos vagy csendes helyen is járunk, képesek lehetünk megérkezni a jelen pillanatba, megélve az itt és most gazdagságát. Újra kapcsolódhatunk önmagunkhoz, azáltal, hogy figyelmünket a fejünkből a testünkre, a lépéseinkre, légzésünkre vagy az érzékszerveink tapasztalataira irányítjuk. A séta közben több olyan állomás is van, amely nyugodt környezetével alkalmas lehet az elcsendesedésre, ülőmeditáció végzésére.
Az útvonal ismert utcákon vezetett, s bár nem volt rajtam a szemüvegem, sokkal élesebben, sokkal többet láttam. Hány alkalommal róttam végig a Király utcát, mégis úgy tűnik, az ekkor látott -mélyen bevésődött- képek fogják ezután mindig felidézni. Nem volt egyszerű számomra ez a fajta „jelenlét”, annyira könnyű elkalandozni, pedig a séta akkor tud hatni, ha valóban figyelek, fókuszálok. (Keszthelyi Klára)
A séta állomásain lehetőségünk nyílik érzékszerveink finomhangolására. Ebben a tágabb tudatosságban először a körülöttünk lévő épített környezetre lehetünk figyelmesek, majd ahogy egyre távolodunk a belvárostól, hirtelen a természet szépségeivel találjuk magunkat körülvéve. Később nagyobb figyelmet szentelünk a saját gondolatainkra és érzéseinkre.
A séta útvonalát ajánlott csendben, egyedül végig járni, miközben azért szemmel követhetjük, hogy merre járnak a többiek. A kísérőnk egy kis füzet, ami mutatja az útvonalat, és az állomásokon különböző gyakorlatokra és naplózásra hív minket. Segítségével reflektálhatunk a jelenlévő tapasztalatainkra, találkozhatunk valós szükségleteinkkel, szembenézhetünk örömeinkkel és fájdalmainkkal is. Természetesen a füzet használata nem kötelező, a séta során semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnünk, az útvonalat saját tempónkban, belátásunk szerint járhatjuk végig. A feladatok betekintést nyújtanak a mindfulness alapú stresszcsökkentő tréning (MBSR) tematikájába is. A séta végén természetesen bevárjuk egymást, és a tapasztalatok megosztásán túl a résztvevők több gyakorlattal és egy meditációs hanganyaggal búcsúzhatnak el az utolsó helyszíntől és egymástól.
A tavaszi ébredő természettel együtt úgy éreztem, hogy én is “kizöldültem”. Letehettem a magammal cipelt problémákat, a hétköznapi zűrzavaros gondolatokat. Mintha csak most kezdődne ez az év, és kezdhetem tiszta lappal. Hálát tudtam adni, hogy szerencsés vagyok, mert “visznek a lábaim” és mert ilyen szép természet vesz körül minket. (Péter Orsolya)
A sétáló meditációt könnyen tehetjük a mindennapi életünk részévé, amikor például a boltba megyünk, vagy átsétálunk az egyik szobából a másikba, így megérezve a földet a talpunk alatt, akár meg is köszönve a lábunknak, hogy elvisz bárhová, ahová csak szeretnénk. Ideális lehet a számunkra, hogyha az ülőmeditációk még kihívást jelentenek nekünk.
★ ★ ★
Ha szeretnéd felfedezni Pécs utcáit egy új, friss szemszögből, egy kis időt szánnál magadra, és szeretnél megismerkedni a mindfulnessel, akkor csatlakozz a következő sétához. Szeretettel várunk!
