Van, aki már 18 évesen tudja, hogy mivel akar foglalkozni. Felveszik az egyetemre, elvégzi és elindul a szakmai pályafutása. Nálam ez nem így volt.

A segítői hivatás számomra nem egy gyerekkori álom megvalósulása, hanem egy belső folyamat -a személyes fejlődési utam- eredménye.

A saját önismeretem és a mentális jóllétem tudatos fejlesztése először engem segített – megérteni a saját megakadásaimat, mintáimat és elindulni az önazonos változás utáján.

Nem volt részem egyetlen nagy felismerésben, inkább apró megértések összessége szülte a vágyat, hogy ezt a szemléletet másokkal is megosszam.

2020-ban kezdtem coach-ként egyéni kliensekkel dolgozni a tranzakcióanalízis erőforrás-fókuszú megközelítésével, és idővel természetesen kapcsolódott ehhez a tudatos stresszkezelést és proaktív egészség tudatosságot előtérbe helyező mindfulness szemlélete és a mindfulness tanári hivatás is 2024-ben.

2025-ben döntöttem úgy, hogy segítői szakma és a mentális jóllét fejlesztése iránti mély elköteleződésemet a Szegedi Tudományegyetem mentálhigiénés szakember mesterképzésével is megerősítem.

A tudatosságom fejlesztése és a mentális jóllét fenntartása számomra életszemlélet és figyelemmel-teli viszonyulás önmagamhoz, másokhoz és a külvilághoz is. Hiszem, hogy ez a fajta jelenlét nem luxus, hanem a nélkülözhetetlen alap, amire a céljaink, döntéseink és kapcsolódásaink épülhetnek – önazonosan és fenntartható módon.

Azt képviselem, hogy a változás akkor fenntartható és önazonos, ha nem csupán elmélet marad, hanem valós tapasztalattá válik a mindennapokban.

A célom, hogy – bárhol is tartasz most – legyen tered megállni, közelebb kerülni önmagadhoz, és olyan gyakorlatias, hosszú távon is működő eszközöket vigyél magaddal, amelyek valódi, belülről fakadó fejlődést hoznak az életedbe.

És ami talán a legfontosabb: hogy mindehhez legyen egy megtartó tér, ahol lehetőség nyílik megismerni, kipróbálni és gyakorolni valami mást. Valami élhetőbbet.